Egy kis kedvcsináló

Hétfőn hentereg,

Kedden kecmereg,

Szerdán szendereg,

Csütörtökön csak csücsül,

Pénteken párnára dűl,

Szombaton szundít szorgosan,

Vasárnap horkol hangosan.

Egy, - ösvényt küld a hegy.

Kettő, - nyerget küld a felhő.

Három, - lendülsz fecskeszárnyon.

Négy, - szelek útján mégy.

Öt, - kaput nyit a köd.

Hat, - bebocsát a nap.

Hét, - fényből sző mesét.

Nyolc, - visszalovagolsz.

Kilenc, - ide sietsz.

Tíz, - viszel engem is.

 

Egyszer volt egy ember,

szakálla volt kender.

Bikkfa tarisznyája,

égerfa csizmája.

Közel volt a tenger,

beleesett fejjel,

kiapadt a tenger,

kimászott az ember.

Volt egyszer egy ember,

szakálla volt kender.

Fölmászott egy fára,

leesett a sárba.

Két kutya húzta,

a harmadik meg nyúzta.

Mari néni siratta,

Laci bácsi kacagta.

Volt egyszer egy ember,

Szakálla volt kender.

Haja volt kóc,

Füle volt nyolc!

Volt egyszer egy kicsi törpe,

belenézett a tükörbe,

látta, hogy a lába görbe,

többet se néz a tükörbe.

Belebújt a kis Bence.

Kormos volt a kemence,

Fekete lett kis Bence.

Odament a mamája,

Nem ismert a fiára.

Becsukta a kemencét,

Jól megszidta kis Bencét.

Egyedem-begyedem tengertánc,

Hajdú sógor mit kívánsz?

Nem kívánok egyebet,

Csak egy falat kenyeret!

Esik az eső, süt a nap,

Paprikajancsi mosogat.

Hát az öreg mit csinál?

Hasra fekszik, úgy pipál!

gyün Gyuri bátyám,

tököt visz a hátán,

hogyha nehéz - leteszi,

hogyha éhes - megeszi.

Csiteri, csütöri

csütörtök,

dinnyét lopott az

ördög.

Bugyogójába eldugta,

nem fért be a pokolba.

Öreg pásztor elfogta,

móresre tanította.

Etkem, betkem,

kergendőben,

szól a rigó

az erdőben,

csiri csál,

Szabó Pál,

cseresznyével

töltött tál,

tüss ki,

menj ki,

te!

Hull a hó, hull a hó,

hinti-hinti Hóapó.

Hali-hali-halihó,

hűha, hűha, hull a hó!